Téli Csókok - 6.
Sziasztok!
5 nap! Felnőtt fejjel még mindig úgy tudom várni a karácsonyt mint egy kisgyerek. Nem tudom, hogy ez jó vagy inkább vicces, de ez a helyzet. :)
Már nagyon várom azt is, hogy a történet végére érjünk. Most egy hm... izgalmas részt hoztam.
Remélem tetszeni fog nektek!
Enjoy!
Puszi&&Pacsi
- Még soha nem hallottam, hogy németül
beszélsz. – töprengett Bill hangosan, miközben egy szempár figyelte, hogy
mintákat rajzolgatott Tom hasára. Még mindig a padlón, a jegesmedve bundáján
feküdtek, takaró fedte őket és Bill szinte teljesen rajta feküdt testvérén. Nem
úgy tűnt, hogy Tomot zavarja az extra súly; folyamatosan próbálja egyre
közelebb húzni Billt.
- Ez azért van, mert nem érted a németet.
– mosolygott Tom és lehunyta szemeit. Körülbelül egy órája voltak ébren, és Bill
azt akarta, hogy testvére ugyan olyan jól érezze magát, mint ő tegnap este.
Bill elpirult a gondolatra, hogy
milyen intimek voltak. Már majdnem átléptek egy bizonyos vonalat. Azonban Bill
nem volt benne egészen biztos, hogy hol is van az a vonal, és ha nem volt
biztos, talán nem is érdekelte annyira. Egyáltalán nem érezte, hogy amit
csinálnak az bármilyen módon is rossz lenne. Szerették egymást, ennyi az egész.
- Hogy lehet, hogy én még nem gondoltam
erre eddig? – csókolta meg Bill Tom kulcscsontját, a nyelve hegyével pedig
incselkedve böködte.
- Mert az angoltudásom annyira őrületesen
jó, hogy soha nem vetted észre? – vigyorodott el Tom, mély búgó hangon beszélt,
miközben Bill ujjai még mindig kis köröket írtak le a hasán. – Nem tudom, talán
a hangsúlyaim nem zavartak téged igazán.
- Tényleg nagyon jó vagy, tudod? Nem is
igazán észrevehető. Úgy értem, azt lehet hallani, hogy nem vagy brit, vagy
ilyesmi, de mondjuk olyasmi, mint az amerikai… azt hihetik, akik még soha nem
hallottak angol nyelvet előtte. – nyikorogta Bill, miközben Tom belecsípett a
derekába, ő pedig kuncogva bújt Tom mellkasához.
Bill a fülén érezte Tom szívének
megnyugtató dobolását. – Azt hiszem, a szíved németül beszél.
- Mi? – nevetett fel Tom. – Nem érted őt?
- Ó, nem, értem, hogy mit mond. – emelte
fel Bill a fejét, és szeretettel nézett fel ikertestvérére. – De szívesen
fogadom, ha azért lefordítod nekem.
Tom megsimogatta a haját, aztán lecsúsztatta
kezét a hátán egész a dereka mentén a bugyi pereméig.
- Azt mondja, hogy szeretlek, annyira,
hogy szinte már fáj. És hogy mindig szeretni foglak, amíg világ a világ.
Bill gyakorlatilag elolvadt Tom
mellkasán.
Tom kissé elpirulva mosolygott le rá, és
akkor hirtelen egy hangos korgás következett Tom gyomrából, amitől Bill
elnevette magát, a raszta pedig bolondos vigyorral nézett rá. – A gyomor
viszont beszél angolul, és azt mondja éhes.
- Örülök, hogy ti ketten így megértitek
egymást. – ölelte át Billt szorosabban, és felhúzta magához úgy, hogy az orruk
össze érjen. Bill végül engedett bátyja akaratának és teljesen rágördült Tomra,
lábait a lábai közé csúsztatva. Lágyan összedörgölte az orrukat, és
ikertestvéréhez bújt, amilyen szorosan csak tudott. – Szia.
- Szia, neked is. – kuncogott Bill.
- Mit csinálsz? – fonta át karjait újra
Bill körül, és szórakozottan kitapogatta a csipkés francia bugyit.
- Hm, semmit. – mosolyodott el játékosan
Bill, és felemelte fejét, szembe testvérével, ajkaik pedig szinte összeértek. –
Csak azt akartam mondani, hogy jó reggelt.
- Nagyon jó reggel, valóban. – remegett
meg Tom szemhéja, szempillái pedig csiklandozták Bill arcát. Ajkaik találkoztak, nagyon lassan, puhán, és forrón… vággyal teli.
- Ah, bassza meg. – vetette a levegőbe
karjait Tom, amikor egy hangos kopogás hallatszott az ajtón. Bill csak
sóhajtott és lehajtotta fejét, Tom nyakának és vállának találkozásába. –
Figyelmen kívül hagyhatjuk a személyt, aki a világ legrosszabb időzítésével
próbál bejutni az ajtón?
- Ugh. – Bill megengedett magának még
néhány pillanatot, hogy bátyja meleg testéthez bujjon, aztán legördült róla a
jegesmedve bőrére. – Te nyisd ki.
- Miért nekem kell? – nyafogott Tom és
kihúzta a karját ikertestvére alól.
- Mert rajtam bugyi van. – húzta olyan
magasra a takarót Bill, hogy az orra is alig látszott ki és összeszorította a
szemeit. – Mondd meg annak aki jött, hogy menjen a picsába, amiért ilyen korán
megy látogatóba valakihez.
Tom kuncogott a bugyi említésén, de nem
mondott semmit, csak játékosan kiügetett a folyosóra. Bill szinte sikítani
tudott volna a takaróba, annyira várta az élő párnája visszatérését.
Két perccel később a mozgó párna
visszatért… egy egész társasággal.
***
- Most nézd csak meg. – mulatott az
ajtóban Georg, ahogy nézte a fekete fiút a jegesmedve bőrén aludni. Gügyögött,
aztán gyorsan elhajolt, mikor Tom megpróbálta játékosan megütni, de túl fáradt
volt ahhoz, hogy valóban erőfeszítéseket tegyen. – Gondolom tetszett neki az
ajándék.
- Ó, igen. – volt valami abban, ahogy Tom
ezt mondta, Georg pedig elmosolyodott és egy kicsit a homlokát ráncolta Bill
látványától, ahogy mocorgott és tekergőzött a takaró alatt.
- Egész éjjel ott aludni?
- Aha. – vigyorodott el Tom, és egy
szerető pillantást vetett a testvére alkotta kis csomagra a takaró alatt.
Georg azon töprengett, hogy Tom miért
állt csak így itt. Fáznia kellett volna, mert a rasztán csak egy boxer volt, de
nem mozdult, és még el is állta Georg útját.
Gustav is csatlakozott hozzájuk, és
nekidőlt a másik ajtófélfának, Tom pedig pajkosan elvigyorodott.
- Ó, Billa.
- Hmm? – nézett rájuk a fekete hajú. Egy
lassan növekvő, egyre nagyobb vigyor jelent meg a fiatalabb iker arcán. Georg
egy kicsit aggódott. Vajon mi folyik itt?
- Mindannyian ismerjük a hagyományt,
nincs menekvés fiúk! – mondta nekik Tom nagyon komolyan, de a szeme vidáman
csillogott. Bill a padlón nevetett.
- Miről beszélnek ezek ketten? – nézett
körbe Gustav, szeme ide oda vándorolt Tomról, aki egy szál boxerben volt, Billre, akit nyakig takaró fed a jegesmedve bundán. Észrevette a szétszórt
ruhákat is szerte a szobában, és nem mind Billhez tartozott. – Ti itt
aludtatok?
- Igen. – mosolygott Tom kedvesen
testvérére, mielőtt visszafordult volna Gustavhoz és Georghoz nagy és
aggasztó vigyorral az arcán. – Nézzetek fel srácok.
Gustavnak nem kellett sokat gondolkodni,
hogy mi lóg a fejük felett; a kifejezés Georg arcán elegendő válasz volt. A
barna csak ráérősített erre a döbbent kérdéssel. – Bassza meg, mi a fene ez?
Fagyöngy?
Georg végre megértette, Tom miért állta
olyan kitartóan az útját eddig.
- És BUMM ez az ára, amiért elrontottátok
a karácsony reggelemet. – Bill hangja álmosan visszhangzott a szobában, és
felkönyökölt eddigi helyzetéből. Georg vetett rá egy csúnyább pillantást, de
nem tudott mit tenni, el kellett ismernie, hogy a fiúnak igaza van. – Tudjátok,
mit kell tennetek.
- Viccelsz, ugye? – Gustav egyik vigyorgó
ikerről a másikra nézett. – Nem vagyok hajlandó, nem tudok... nem tudom… megcsókolni!
- Hé! – nézett Georg mogorván az ikrekről
Gustavra. – Mi a baj velem? Tudd meg, hogy a lányok könyörögni szoktak, hogy
megcsókoljam őket. Neked is azt kéne.
- Nem fogok könyörögni, hogy megcsókolj.
– mondta Gustav egy kis undorodó fénnyel a szemétben, ahogy Georg felé
pillantott. – Igazából nem foglak megcsókolni egyáltalán, könyörgés ide vagy
oda.
- Akkor nagyon sajnálom, de neked
távoznod kell majd. – pillantott rá Tom, ártatlan szemekkel.
- Nem dobhattok ki minket csak azért,
mert nem akarjuk megcsókolni egymást. – nevetett Georg. Amikor az ikrek
egymásra néztek, a barna hangja egy kicsit idegesebben csengett. – Ugye?
- Mit mondasz Tomi? Ki szeretnénk dobni a
lakásunkból a két karácsonyi hagyomány megszakítót, mielőtt tovább sértegetik
az ünnepet? – mosolygott fel testvérére Bill a padlóról, Gustav pedig
felnyögött. Bill szellemességére még kora reggel is lehet számítani.
- Legnagyobb örömömre. – hajolt meg egy
kicsit játékosan Tom Bill irányába, aztán megint a fiúkhoz fordult. – Uraim…
Minden figyelmeztetés nélkül, Gustav az
ajtónak nyomva találta magát, egy idegen ajakkal a szájára tapadva. A csók
egészen két másodpercig tartott, mielőtt Georg elhúzódott, így Gustav kicsit
értetlenül nézett és több volt mint zavaros előtte, hogy most mi is történet
valójában. – Mi a…?
- Máris jobb így. Bejöhettek. – intett
nekik Tom a nappaliból, és elindult összeszedni a szétdobált csomagolópapírokat
és a ruháit. – Fel kéne öltöznöm.
Georg felvette a kis hógömböt az
asztalról, és megrázta, hogy lássa, hogyan hullik a hó, a miniatűr Londonra, az
üvegbúra belsejében. Felemelte a tekintetét, ahogy Bill felállt a bundáról, hogy besiessen a folyosón keresztül, hálószobájukba.
Két szempár követte, ahogy Bill
végigsiet, aztán megbotlik a szoba végében, majd eltűnik szem elől.
- Rajta komolyan egy…? – huppant le
Gustav egy karosszékbe, tágra nyílt szemmel, ami még mindig arra a pontra
nézett, ahol Bill eltűnt.
- Francia bugyi. – nyikorogta Georg.
Hm? – jelent meg mellettük Tom, karjában Bill
és a saját szennyes ruháival, amit széthagytak az este. A rasztás még pár
másodpercig nézte őket, és az üres takarót a földön felváltva, aztán rájött, miért is
bámul olyan furcsán Georg és Gustav. – Ó, a pokolba, akkor valószínűleg
láttátok.
Georg vigyorogva figyelte, ahogy Tom Bill
után megy, valószínűleg, hogy figyelmeztesse, ha kijön, szembe kell néznie
Georg ugratásával.
Gustav és Georg egymásra néztek egy, két,
majd három másodperc után egyszerre szólaltak mag. - MI?
- Szóval, tudtad, hogy meglehetősen
rendszeresen visel ilyesmit? – kérdezte Georg mellékesen Gustavot, letéve a
hógömböt, elragadtatva a vörös pírtól a szőke arcán.
- Nem. – rázta meg a fejét Gustav. – Nem,
én nem… te igen?
- Igen, egyszer kicsúszott a száján. Nem
hittem, hogy ennyire komolyan mondja. – nevetett Georg. Ó, ez túl furcsa, hogy
igaz legyen.
- És mégis mi a fenéért visel női alsót? –
vette kezébe a szobában maradt, új, zöld darabokat. Georg teljesen meg tudta
érteni, miért váltott ki ilyen hatást belőle Bill piros csipkés öltözéke. – És
Tommal.
- Azt mondta kényelmesek.
- Gah. – rázta meg a fejét
kétségbeesetten Gustav. Georg ugyan nem vette észre, de Gustavnak nem maradtak
láthatatlanok a kis rózsaszín jelölések sem Bill nyakán. A fiúknak viszont nem
maradt idejük, hogy megvitassák a témát, mert az ikerpár éppen belépett a
szobába. Az egyik fülig volt pirulva, a másik csendesen vihogott mellette.
- Kuss. – lökte oldalba Bill a testvérét,
és még jobban elszíneződött az arca.
- Szóval, Bill, különleges alkalom? –
gúnyolódott egyre szélesebb vigyorral Georg, Bill csak bosszúsan fújtatott és
elrejtette arcát bátyja vállában, míg ő vigasztalóan simogatta a nyakát.
- Tom, állítsd le. – motyogta Bill, és rá
sem nézett Georgra.
- Georg, hagy abba, vagy el fogom mesélni
nekik, augusztus 7.-ét. – mondta Tom határozottan, egyik kezével átölelve
ikrét, és a fiúra nézett a kanapén.
Georg hallhatóan nyelt egyet. – Semmi
szükség rá, abbahagytam.
***
Tom mélyen beszívta a levegőt, ügyelve
rá, hogy minden izma és egész teste teljesen ellazulva, csak a gitárral
létezzen. Ujjait a húrokra helyezte, lehunyta szemeit, és hagyta, hogy az első
dallamok elárasszák a szoba csendjét.
Az egész bugyi incidens után, együtt
elmentek Georggal és Gustavval a parkba, most pedig Bill vacsorát készít
kettejüknek, míg Tom először játszik neki a gitárján. Amikor kinyitotta a
szemét, észrevette, hogy Bill tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel néz rá és
hallgatja a zenét. Tom hagyta volna tovább is, ha nem lett volna már a hús a
serpenyőben, amit Billnek ideje volt ellenőrizni.
- Érdemes lenne ránézned a vacsorára. –
vigyorodott el Tom, miközben néhány véletlenszerű dallamot játszottak az ujjai.
Nézte, ahogy Bill átugrik a tűzhely elé, és hallotta az elfojtott káromkodást,
míg ő csak folytatta ujjai táncát a húrokon.
- A te hibád! – mondta Bill mikor
visszafordult hozzá a serpenyőtől. – Te, és az elképesztő játékod.
- Köszönöm! – mosolygott pimaszul Tom,
úgy érezte sokkal jobban esik Bill dicsérete, mint bárki másé ezelőtt.
Mindenben kérte Bill véleményét, és valójában kicsit megdöbbent, mennyit jelent neki a másik fiú gondolata. Minden annyira gyorsan történt. Eddig csak ő volt
és Bill, most viszont már csak együtt léteztek. És Tom imádta ezt. – Egy ideje
már nem játszottam.
- És hogy bírják az izmaid? – kérdezte
Bill, míg az asztalt rendezte. – Úgy értem, le szokott fárasztani, ha túl sokat
játszol? Vagy inkább pihentetőleg hat rád?
- Néha elfáradok és megfájdul a karom, ha
túl sok ideig elhanyagolom a játékot. – Tom tudta, hogy az este nagy részében a
gitárján fog játszani; már hiányzott neki. És azt is tudta, hogy valószínűleg
bele költözik majd a vállába egy kis fájdalom és görcs az ujjaiba, de ez
rendben volt. Ezt az árat hajlandó megfizetni, hogy végre újra játszhasson
szeretett hangszerén. – Annyira jó a illata egyébként.
- Köszönöm. – vigyorodott el Bill és
leült egy székre. – Ha szeretnéd, kaphatsz egy masszázst később. Nemrég vettem
egy új vaníliás masszázs olajat, és már égek a vágytól, hogy kipróbálhassam. Ha
te is szeretnéd, akkor nem bánnám.
- Naná, hogy szeretném! – mosolyodott el
Tom, Bill vörösre vált arcán. Kisöccse olyan nagyon aranyos volt. Tom érezte a
gyomrában azt az izgatott remegést, ahogy elképzelte a vaníliás masszázs
olajat, és Bill kezeit az egész testén.
- Ja, én már akartam kérdezni. –
rágcsálta Bill boldogan a zöldségeket. – Mi lesz, ha vége az ünnepeknek?
Tom kezében megállt a villa félúton a
szája felé. Nem igazán tudta mi is lesz. – Nem tudom.
- Szóval, arra gondoltam, - nyúlt Bill a
vízért és töltött magának egy pohárral. Tom látta egyből, ez azért van, hogy
lefoglalja magát és ne kelljen a szemébe néznie. – hogy ha akarod… úgy értem,
ha lehetőséged van rá… talán… persze csak ha szeretnéd… és ha anyukád
megengedi, hogy… ugh…
- Maradjak itt nálad? – Tom arca csupa
mosoly volt, és az asztal fölött megfogta Bill kezét.
- Igen. – sóhajtott nagyot Bill. – Tudom,
hogy ez az egész nagyon hirtelen történik és még csak most találkoztunk, de én
nem tudok… én képtelen vagyok elviselni, ha nem vagy itt Tomi. És én nagyon
szeretnék visszamenni veled Németországba, csak még nem beszélek németül, és
itt van még az iskolám is, és tudom, hogy te sem… de talán ha…
Tom úgy hallgattatta el, hogy egyesével
csókolta végig az ujjait. Szemével Billt figyelte, akinek a szeme egy kicsit
megremegett, ahogy ajkai hozzáértek ujjaihoz, ezzel egy időben pedig tenyerét
simogatta.
- Én… Tomi. – mosolyodott el Bill, és egy
mélyebb levegőt vett, mikor Tom megfordította a kezét és belecsókolt a
tenyerébe. – Tomi… szeretnél összeköltözni velem?
- Nincs semmi más a világon, amit jobban
szeretnék, mint hozzád költözni. – Tom egymásba kulcsolta az ujjaikat és másik
kezével átnyúlt az asztal fölött, hogy megfogja Bill állát. – Hát, talán mégis
van egy dolog.
- Tomi… - Bill elvörösödött és lehajtotta
a fejét, de Tom egy lökéssel újra felemelte. – Összeköltözöl velem?
- Igen, Billa, összeköltözöm veled. –
szorította meg Bill kezét lágyan. – Az utolsó évet az interneten is el tudom
végezni, vagy akár halaszthatok is, és akkor jövőre együtt megyünk
Németországba, míg elvégzem.
- Azt imádnám. – bólintott Bill. – És mi
az, amit jobban szeretnél, mint összeköltözni velem?
- Szeretnélek megcsókolni. – Tom szemei
Bill selymes ajkaira terelődtek, még épp időben ahhoz, hogy lássa, ahogy a
fekete hajú megnyalja az ajkait.
- Azt imádnám. – ismételte meg Bill az
előbbi szavait, szemhéjai elnehezültek és légzése is szabálytalanabbá vált,
amikor Tom közelebb hajolt hozzá az asztal felett. Egy kis suttogás hagyta el a
száját, mikor Tom először egy lágy puszit lehelt a szája szélére, mielőtt
megcsókolná. – Oh.
Ma valahogy más volt megcsókolni Billt,
mint azt Tom ezelőtt tapasztalta. De mikor végül édesen forrtak össze az
ajkaik, olyan boldogságot érzett magában, olyan tökéletes érzés volt, hogy
mindent elfelejtett.
Valami perzselő tűz égett Tom gyomrában.
Bill halkan nyöszörgött, mikor Tom egyre
erőteljesebben nyomta össze az ajkaikat, szempillái csiklandozták Tom arcát.
Egy kéz kúszott Tom rasztái közé, ettől megint elöntötte valami, és mielőtt
gondolkodhatott volna, testvére alsóajkát a szájába szívta és gyengéden
szopogatta. Bill ettől újra nyöszörgött… szüksége volt rá.
Azt asztal akadályként állt közöttük,
miközben Tom nyelvével bejárta testvére száját, és ajkait nyalogatta, amit
imént a szájába szívott. A fekete hajú iker apró nyögései ösztönözték Tomot,
hogy menjen egyre csak tovább… és tovább. Mit műveltek?
- Tom… - lihegte Bill, kissé elhúzódva
Tomtól. – Mit…?
- Semmit Billa, semmit. Sajnálom. – Tom
elengedte Bill állát, és még kissé nehezen lélegezve dőlt hátra a székében.
Ajkain és nyelvén még mindig érezte Bill ízét. – A vacsora mennyi.
- Ez így van. – mosolyodott el Bill, minden
rendben volt. Nevettek egy kicsit, aztán ettek, majd újra nevettek. Csillogó
pillantásokat váltottak minden alkalommal, mikor összenéztek.
Ujjaik összefonódva maradtak.
***
- Rendben, hogyan csináljuk? – állt meg
Bill, egyik keze a csípőjén, másikban meg egy üveget szorongatott. – Tényleg
nem kellett volna három órán keresztül játszanod!
- Tudom. – nyögött fel Tom, és a vállát
simogatta, ahogy belenyilallt a fájdalom. – Akkor leveszem a felsőm és
végigterülök az ágyon. Uh, ez fáj.
- Ez a te hibád. Mondtam neked, hogy ne
fogj bele az „Eye of the Tiger”-be. Ez mind, a te hibád. – hordta le
szórakozottan Bill, és figyelte, ahogy Tom leveszi a pólóját. Bill végigvezette
tekintetét Tom izmos vállán, végig a háta vonalán, egész le a derekáig, ami a bő
farmer alatt ért véget. – Feküdj le, arccal lefelé.
- Ugh. – mászott fel Tom, és lehuppant
Bill puha párnáira. A fekete csak nevetett Tom nyögésein.
- Szóval, beszéljünk valamiről. – mászott
fel az ágyra Bill és lábai közé fogta Tom derekát, aztán bátyja fenekére ült.
Tom csak felnevetett. – Vár egy barátnő Németországban?
Bill bevonta a kezeit olajjal, és mélyen
belélegezte az édes vanília illatot. Azonnal meghallotta Tom nyögését, mikor
elkezdte masszírozni a vállát és hátát. – Ó, Jézusom, ez de jó… nem, nincs
barátnőm.
- Oké, és valaha is volt egy… tudod, egy
komolyabb? – gyurmázta Bill Tom vállát közönyösen, még könyörgőn nyöszörgött
alatta a nagyobb testvér. Tom háta sima volt és meleg, Bill kezei pedig hosszú
mozdulatokkal kényeztette a forró testet.
- Azt hiszem… oh, ott… a leghosszabb, ami
valaha volt egy lánnyal az két hónap volt, és ez is már három évvel ezelőtt. –
motyogta Tom a párnába, míg Bill simogatta a különösen feszült hátát. – Én egy
olyan, egyéjszakás típusú srác vagyok igazából.
Bill hirtelen felfortyant és a fejét
rázta. Eltolta Tom nehéz rasztáit a tarkójáról, és elkezdte ott is masszírozni,
mikor meghallotta, hogy Tom hangosan felnyögött a gyönyörtől. – Sok nővel
voltál már?
- Nem, nem igazán. Az egyéjszakás kalandjaim
végül sokszor csak a kanapén értek véget… egyedül. – kuncogott Tom, és
hangosabban felkiáltott, mikor Bill ujjai a nyakába mélyedtek. – Ó, a francba.
Bill, annyira jó vagy! – sóhajtozott Tom. – Különben is, még sosem voltam
igazán szerelmes vagy ilyesmi, szóval nem is vesződtem azzal, hogy elkötelezzem
magam.
- Azt hiszem értem a lényeget. –
bólintott Bill szórakozottan és óvatosan végighúzta a körmeit Tom hátán,
figyelve a remegését, amit kiváltott. – Nekem még csak két kapcsolatom volt.
Egy még tizenhat éves koromban, az egy lány volt és ő vette el a szüzességem.
Aztán később Andreas.
- Nem azt mondtad, hogy még gyerekként
megtudtad, hogy meleg vagy? – ívelte a hátát Tom Bill csiklandozó
mozdulataitól. – Miért voltál lánnyal?
- Mert ő olyan édes volt, és tetszett
nekem… de aztán az egész dolog alatt a bátyjára gondoltam. – pirult el egy
kicsit Bill, és lehajtotta a fejét, bár tudta, hogy Tom nem látja. Ez egy
furcsa élmény volt neki… jó, de nagyon furcsa.
Tom felnevetett, és Bill érezte a rezgését
az ujjai alatt. – Szegény lány. Sokáig maradtál vele?
- Fél évig, azt hiszem. De igazából csak
romantika és harmónia volt köztünk, többet soha nem szexeltünk újra. – húzta
fel az orrát Bill. Ha volt valami, amit soha nem akart megismételni, akkor az a
szeretkezés volt egy lánnyal. – Andy volt a második, akivel valaha szexeltem.
Ez a gyökeres ellentéte volt a másiknak. Mi csak dugtunk, mint a nyulak, de
többnyire baráti maradt a kapcsolatunk.
Tom hangosan felnevetett azon, ahogy Bill
a nyulakat említette. Bill örült, nem igazán tudta, hogyan mondja el ezt. –
Szóval, ez jó, hogy nincs barátnőd. Vagyis, nem jó persze… csak így könnyebb, itt maradnod velem.
Tom még mindig kuncogva hümmögött egy
kicsit. Bill tovább simogatta a hátát és csukott szemmel élvezte, ahogy testvére keze
siklik a síkos bőrén.
- És talán a következő kapcsolatod egy
sráccal lesz.
Tom felkapta a fejét, és Bill majdnem
hangosan felnevetett a vinnyogó hangtól, ahogy a rasztás visszakérdezett.
- Mi?
- Hát, tudod, azt mondtad lehet, hogy biszexuális
vagy… soha nem lehet tudni, ha nem próbálod ki! – vigyorgott Bill, és fel le
húzogatta kezét Tom hátán. Megnyomta ujjaival gerincének mindkét oldalát, és a
rasztahajú élvezetében nyögdécselt, elfelejtve egy pillanatra, hogy miről is
beszéltek.
Tom hangja és érintésének érzése,
meleggel töltötte meg Bill gyomrát; imádta simogatni a bőrét.
- Nem… én nem ismerek senkit… -
mérgelődött egy kicsit mogorván Tom, de még mindig elismerően nyögött, Bill
minden mozdulatánál. – Mi olyan jó az együttlétben egy férfival, egyébként?
Bill egy kicsit elgondolkodott, kezei
pedig levándoroltak egészen Tom nadrágjáig a derekán.
- Hát, én elhiszem, hogy mindenki úgy
született, hogy megvolt, melyik nemhez vonzódik és ez ellen nincs mit tenni
de... ha választhatnék, a homoszexualitást választanám, mert... Egy lány nem
tud... dominálni, érted?
- A lányok is tudnak dominánsak lenni. –
motyogta Tom, miközben a kezekre koncentrált, amik lecsúsztak egészen a
nadrágja hátsózsebéig.
- Hát, igen, de… ő nem tud, mondjuk
hátradönteni mikor, megcsókol… nem húzhatja ki neked a széket egy étteremben
és… tudod, ő nem tud… megdugni.
- Hát, én nem igazán akarom, hogy bárki,
akár férfi vagy nő, kihúzza nekem a széket egy étteremben. – kuncogott Tom, és
egy kicsit vonaglott a csípője Bill keze alatt.
- Ja, oké, de még mindig nem tudsz te…
alul lenni egy lánnyal… technikailag. – simogatja Tom fenekét elgondolkodva, és
egy kicsit fáj is, mikor arra gondol, hogy mennyi idő eltelt már, hogy bárki is
fölé kerekedett volna. Túl hosszú.
- Mi… Öm… Bill? – pirult el Tom, a
fiatalabb ezt látta az arcán, és imádattal mosolygott bátyjára.
- Igen?
- Mi az, ami annyira jó a… tudod… -
fordította fejét teljesen a párnába Tom.
- Az fenékben? – vigyorodott el Bill, és
mindkét kezével megszorította Tom fenekét.
- Aham. – feszült meg Tom, de hamarosan
újra ellazult. – Mármint, tudom, hogy ott van valami… ott hátul, amitől de...
nem furcsa érzés? Nem… fáj?
- Hát. – Bill lenézett oda, ahol a kezei
most alig észrevehetően masszírozták Tom hátsóját. Arra gondolt, mikor saját
magában voltak az ujjai, és megérintette azt a különleges pontot, a végtagjai
pedig szinte elfolytak a testében fellobbantó lángtól. Aztán Andreas farkára
gondolt ugyan azon a ponton, ami egy kicsit feszített és égett, amitől Bill
felkiáltott. De aztán eszébe jutott a mindent elsöprő öröm érzete,
ami a fájdalom érzésével lett teljes.
Szemeit lehunyta és hüvelykujja egyre
lejjebb csúszott Tom farmerjának hátsózsebében, le, le, le és…
- Meg tudom mutatni.
Bill nem tudta mit fog gondolni,
egyáltalán nem. De aztán látta testvére arcán az érintései élvezetét. Segíteni
akart a testvérének, így amit csinálni akart, azt tényleg nem érezte furcsának.
Csak egy szívesség testvérek között, megválaszolhatják Tom kíváncsiságát
anélkül, hogy együtt keljen lennie valakivel, aki nem Bill. Nem tudta honnan
jött hirtelen ez a birtoklás érzés, de most engedni fog neki. És különben is,
Tom elvégre az ikertestvére… természetes, hogy Bill segít neki ezt feldolgozni.
- Heh? – emelte fel Tom a fejét.
- Csak… csak maradj így. – ugrott le
gyorsan Bill az ágyról, és az éjjeliszekrényhez ment, felkapcsolni a lámpát.
Aztán minden mást lekapcsolt, hogy az egyetlen fényforrás, ami megvilágítja
őket, az ágy melletti meleg fény legyen. Bill ismét felmászott az ágyra. –
Emeld fel a csípőd.
- Mi? – kérdezte, de azért hallgatott rá,
és Bill minden további figyelmeztetés nélkül lehúzta Tom nadrágját és boxerét.
– Bill!
- Ne aggódj, ez nem nagy ügy. – dobta
Bill a nadrágot az ágy szélére. Aztán úgy gondolta leveszi a zoknijait is,
jobban nézett ki, ha teljesen meztelen. – Csak lazulj el, és szólj, ha hagyjam
abba.
- Mi, Bill… mit akarsz abba hagyni? –
próbált megfordulni Tom, hogy Billre tudjon nézni, de a fiatalabb gyengéden
visszalökte.
- Azt mondtad, kíváncsi vagy nem? –
csavarta le a vaníliás üveg tetejét és megint öntött egy keveset a tenyerébe.
Tom válaszként csak nyöszörgött, és a
háta megfeszült.
Bill gyorsan alaposan bekente két ujját,
az üveget pedig maga mellé fektette. Elpirult egy kicsit a gondolatra, hogy
pontosan mit is terveznek. Aztán nagyon puha és csendes hangon szólt
testvéréhez, és egy kicsit távolabb tolta egymástól Tom lábait. – Kellemesebb
lesz, ha ellazulsz, ígérem.
És Tom úgy tett, ahogy mondták neki.
Nagyobb terpeszre nyitotta a lábait, és egy kicsit kapkodta a levegőt, ahogy
Bill keze hozzáért a hátsócombjához. – Csak mondd, ha azt szeretnéd, hogy
hagyjam abba. Csak szólj, és megteszem, oké?
Tom szaggatottan bólintott.
- Rendben. – Bill vett egy mély lélegzetet,
és megállt egy pillanatra, aztán ujjait elkezdte levezetni bátyja farcsontjától
szépen lassan. Könnyedén csúszott végig Tom vágatán egészen a kis gyűrűs
izmokig, amit Bill simogatott. Nem tudott mit tenni, eleresztett egy kis
sóhajt, és próbálta megnyugtatni testvérét. – Csak nyugi.
Nagyon óvatosan, Bill elkezdte
masszírozni a kis bejáratot, enyhe nyomást kifejtve, de még nem hatolt át az
izmokon. – Milyen érzés?
Tom válaszul csak nyöszörgött, és
vonaglott a feneke. Bill addig folytatta a kis körkörös mozdulatokat, míg végül
Tom kilehelte a választ. – Ez… oké.
- Jó. – mosolyodott el Bill, és kicsit
nagyobb mozdulatokkal simogatta, aztán visszatért a nyugtató kis körökhöz. – Most
becsúsztatom. Nem fog fájni.
Lassan kezdte el előrefelé tolni az ujját,
és nézte, ahogy eltűnik az első ujjperce. Tom felnyögött, és Bill megértette;
ismerte az érzést. Nem volt semmi furcsaság. Fokozatosan tolta mélyebbre az
ujját, csúszott egyre mélyebbre és mélyebbre Tom testében. Tom már zihált
alatta. – Ez milyen?
- Ez… - Tom kiengedett egy elfojtott
morgást, és Bill észrevette, hogy egy icipicit hátrafelé tolta a fenekét. – Furcsa, ez olyan
furcsa érzés.
- Mi lenne ha… - Bill óvatosan egy kicsit
kijjebb húzta az ujját, mielőtt visszatolta, ügyelve rá, hogy a megfelelő
időben hajlítsa be. Néhány másodperc elég volt, hogy megtalálja Tom prosztatáját
és elkezdte masszírozni. – Ez?
- Oh… oh.
– rántotta fel a fejét Tom. – Ez… oh, wáó!
- Nagyon jó, ugye? – vigyorodott el egy
kicsit Bill a reakción, ez jól ment eddig.
A fekete hajú fiú még folytatta a raszta kényeztetését
különféle módokon, az ujja egyre mélyebbre hatolt Tom testében. Amikor végre
Tom belemarkolt az ágyneműbe, és halkan nyögve emelte feljebb csípőjét az
ágyról, Bill becsúsztatta a második ujját is.
- Ó, Jézus! – Tom lába megfeszült, fejét
pedig a párnába temette. – Oh… oh…
- Meg mindig jó? – Bill egy kicsit
ellazította az ujjait, és újra keresni kezdte azt a pontot Tom testében,
miközben az idősebb iker ívben megfeszítette a hátát és hátranyomta fenekét. –
Tomi?
- Igen… oh, igen. Nagyon jó, Billa, ez…
nagyon jó! – Tom szorosabban kezdte markolni az ágyneműt, izmai megfeszültek
és elernyedtek Bill ujjai körül, miközben hangosan nyögött. – Én…
Bill kihúzta az ujjait, hogy lendületesen
újra visszalökje és megérintse Tom prosztatáját. Tom megrázkódott. A fekete
hajú fiú ajkába harapva és kissé homlokráncolva koncentrált, hogy újra és újra
megérintse a rasztahajú fiú prosztatáját, a lökések között pedig erősen
masszírozta azt.
Miután Bill különösen keményen tolta
előre az ujjait Tomban, a raszta azonnal a párnába temette a fejét és valami
érthetetlent kiabált, izmai megfeszültek Bill ujjai körül, keze pedig ökölbe
szorult, ahogy beleolvadt az ágyba.
Bill óvatosan visszahúzta ujjait, és figyelte,
ahogy kicsusszan Tom sima bejáratából. Ez annyira jó volt.
- Tetszett?
Tom bólintott a párnába, és nem
mondott semmit, csak eltemetett arccal nyöszörgött időről időre. Bill
szeretetteljesen dédelgette a fenekét, aztán puszta impulzivitásból, megpuszilta
a bal fenekét, aztán egyből el is pirult. – Hát… azt hiszem, megyek és
lezuhanyzom… izé, akkor… jól vagy?
- Igen. – fordította el a fejét egy
kicsit Tom, így Bill láthatta a pirosra színezett arcát és telt, duzzadt ajkait;
úgy nézett ki, mintha Tom erősen beharapta volna őket. – Azt hiszem… azt hiszem,
pihenek egy kicsit… kicsit fáradt vagyok.
- Oké… szeretnél egy takarót? - Bill még egyszer ránehezedett és leugrott a
matracról, amibe Tom beleremegett.
- Nem ez… ez jó így. – Tom nem mozdult.
- Rendben. – Bill egész idő alatt, míg
elért a fürdőszobáig, testvére meztelen testét figyelte.
- Billa? – Szólalt meg Tom álmos hangon.
- Igen? – suttogta Bill.
- Szeretlek.
Bill elvigyorodott ettől. Tom szereti őt.
- Igen, én is szeretlek.
2 Comments
Uhhh...ez elég durva rész volt, már mint szemléletes... érted...De emellett aranyos is és a karácsonyi feeling minden fejezetben ott van!
VálaszTörlésIgen, durvulnak az események, a nagy cukiság már nem dominál úgy mint az elején. Ez a végére egy... öm... karácsonyi PWP lesz. :DDD Új műfaj. CPWP :D
Törlés