Téli Csókok - 8.
Sziasztok!
3 napunk maradt. Már lassan mindennel készen állok. Nagyon lassan... :) Már csak a hóesést várom, hogy végre legyen egy fehér karácsony, de eddig nem sok esélyt jósolnak erre.
Sebaj, meghoztam a következő részt. Szerintem nagyon szép. :)
Olvassátok szeretettel. :)
Puszi&Pacsi
- Ó, baszki. – döntötte Georg homlokát az
asztalra, másnapossága lüktetett a fülében. – Mi történt tegnap este? Valaki a
szobámba vitt?
- Nem. – kötözött össze Gustav egy zsákot,
ami tömve volt papírpohárral és parti kalappal. – A lány otthagyott, mikor
elkezdted énekelni a… ó, mi is volt az?
- Ígérem, hogy a csillagok ragyogni
fognak. – botlott be Bill a konyhába, és úgy tűnt még félig alszik. – Mikor a
Mikulás kivesz a hátsó sorból.
- Igen. – bólintott Gustav. – Ez volt.
- Ó Istenem. – nyögte Georg és beleverte
a fejét párszor az asztalba.
Gustav Bill felé fordult, és nézte, ahogy
a fekete hajú fiú lehuppan egy székre, arcát a kezébe temeti, haja pedig minden
irányba ágaskodik. – Milyen volt az éjszaka, Bill?
- Minden oké volt, Gusti. – motyogta Bill. - A parti abszolút tökéletes volt.
- Igen, úgy nézett ki, hogy jól
szórakozol. – Gustav hangja feszült, már-már bosszús volt.
- Úgy volt. – emelte fel tekintetét Bill
és találkozott szőke barátjával, mielőtt Gustav visszafordult volna a tűzhelyen
készülő omletthez.
- Tom is jól érezte magát? – Gustav vállai
feszültek voltak, és idegesen dolgozott az omletten. A fiú motyogva átkozódott,
mikor szétment a tojás sárgája.
- Igen. Mi…? – húzta fel a szemöldökét
zavartan Bill. – Mi a baj, Gusti?
- Ne hívj így. – csendesedett le teljesen
Gustav és mélyeket lélegzett, hogy lehiggadjon. – Mi a fenét csináltál Tommal
tegnap este, Bill?
- A partidon voltunk, jól szórakoztunk. –
Bill hangja dühösen csengett, mintha védekezne. Georg fáradt szemmel figyelte
mindkettejüket, nem értette mi történik.
- Azt hiszem tegnap egy kicsit túlzásba
vittétek a mókát. – fordult félig hátra Gustav, de nem nézett Billre. – Mi
folyik köztetek Bill?
- Mi? – Bill hangja fájdalmasan csengett.
– Mire célzol Gustav? Mi nem… Jézusom…
Bill széke hangos csattanással dőlt
hátra, a fiú pedig kiviharzott a konyhából. Georg egy pillanatra látta, hogy
mielőtt elérte volna az ajtót, könnyek gördültek le Bill porcelán arcán, és
majdnem fellökte a személyt, aki belépett a konyhába.
Tom zavaros tekintettel nézett testvére
távolodó alakjára, Georgra az asztalnál és Gustav merev viselkedésére a
konyhapultnál. A raszta épp most jött ki a zuhanyzóból és még nedves volt a pólója.
– Mi történt?
Gustav nem nézett rá, de Georg felállt és
megveregette a vállát. – Menj, beszélj Billel, én elintézem Gustavot.
Tom küldött még egy zavaros pillantást
barátja felé, aztán megfordult és ikre után sietett.
Georg a sütő mellett álló szőkére nézett.
– Mi a pokol, Gustav?
***
- Bill? – Tom az egyik emeleti
fürdőszobában találta meg Billt. Az idősebb iker szíve hevesen vert a
mellkasában. Egyrészt mert kétségbeesetten rohant fel a lépcsőn, hogy
megkeresse testvérét, másrészt mert aggódott Billért, hogy miért sírhat. –
Gyere ide.
Bill a WC ülőkén ülve kiengedte a
szívszorító zokogást, amit eddig elnyomott. Tom gyorsan becsukta az ajtót maga
után és leguggolt ikre elé, aztán kinyújtotta a karjait.
Bill csuklott egyet mielőtt Tom karjaiba
vetette volna magát. – Tomi… oh, Tomi.
Tom agyát elárasztották az emlékek, ahogy
Bill meleg testét szorítja magához, orrát belefúrja Bill puha hajába. Mikor
reggel felébredt Bill nyakának illatát érezte, mint mikor az éjszaka közepén is,
ahogy Tom belélegezte kisöccse erős, émelyítő illatát.
- Nagyon sajnálom. – suttogta alig
hallhatóan ikre fülébe Tom.
A rasztahajú beleremegett, ahogy eszébe
jutott, hogyan kapaszkodott öccse csípőjéhez és milyen szenvedéllyel szorította
magához. Még a legvadabb képzeletében sem gondolta, hogy képes lenne ilyen
fájdalmat okozni a saját húsának és vérének. Mert, ahogy most Bill sírt a
nyakába, csak arra tudott gondolni, hogy tökéletesen emlékezett rá, mit tett Tom az
éjszaka. – Annyira, annyira sajnálom.
- Részeg voltál… - Bill kétségbeesetten
próbálkozott levegőhöz jutni, mert Tom olyan szorosan ölelte, ahogy az
emberileg csak lehetséges. – Nem tudtuk, hogy mit csinálunk. Mi… Mi…
Tom nyugtató körökben dörzsölte Bill
hátát, szíve hevesen vert és le akarta nyugtatni. Billnek szüksége volt rá,
hogy erős legyen. – Minden rendben, csak vegyél mély levegőt.
Tom nem tudott mit tenni, a saját könnyei
is folyni kezdtek.
- Tomi… - szipogott Bill, és egy kissé
visszahúzódott, de csak annyira, hogy lássa Tom arcát. Kezei azonnal felemelték
Tom nedves arcát, és elkezdte letörölni róla az ezüstös cseppeket. – Tom, ne
sírj. Jól vagyok, ne sírj.
- Sajnálom. – ez volt minden, amit Tom
mondani tudott, ez volt minden, amit Billnek tudnia kellett. És persze ez… -
Szeretlek.
- Én is szeretlek, Tomi. Istenem,
szeretlek. – mosolygott rá egy kicsit Bill. Nem maradt sokáig az ajkain, de ott
volt, és ettől Tom azonnal megnyugodott. – De beszélnünk kell erről.
- Tudom, tudom. Én… - Tom a padlót nézve
megrázta a fejét. Nem tudta mit érez pontosan. Szégyellte magát? A
leghatározottabban. Sajnálta? Minden kétséget kizáróan. Csak éppen nem tudta megfogalmazni
pontosan mi is az, amit érzett. Volt valami, csak azt nem tudta, hogy mi az…
- Félelem.
- Mi? – Bill összeérintette a homlokukat
és hüvelykujjával simogatta Tom nyakának oldalát, hogy megnyugodjon.
- Én… Én félek, azt hiszem. – Tom hagyta
a kezét lecsúszni Bill oldaláról, egészen a combjára. – Félek, mert…
bántottalak. És soha nem akarom, hogy ez újra megtörténjen. Félek magamtól.
***
Bill hosszú percekig csak nézett testvére
szemébe, és hagyta magát elveszni a melegében. A fürdőszobában semmi sem
hallatszott, csak a légzésük és Tom kezének súrlódása Bill farmerján. Bill most
sápadtabb volt mint a csempe a falon, és Tom elcsodálkozott, hogy testvére
smink nélkül jobban az ikertestvérének nézett ki, mint valaha.
- Minden oké, Tomi. Nem… nem bántottál. –
Bill lehunyta a szemét és vett egy mély lélegzetet. – De valami történt köztünk
Tomi. És én is félek.
Tom be akarta zárni a füleit Bill szavai
ellen, de hallotta, érezte, ahogy a szívébe nyilall minden szó, ami kiömlött
azokból a selymes ajkakból.
- Nem emlékszem sok mindenre a tegnap
estéből Tomi, de amire igen az nem rossz. Én nem hiszem, hogy hazudok, ha azt mondom,
hogy ami történt azt mindketten szerettük volna. – Bill megkereste Tom
tekintetét egy pillanatra és Tom bólintott. Billnek igaza volt. Billnek elakadt
a lélegzete és remegni kezdett, Tom látta a fájdalmát és zavarát, ami
végigsöpört a fiún. – De én szeretlek Tomi, és ha te… Szeretlek. Megadnék neked
bármit, amit kérsz. Tudod, ugye?
Tom felszisszent és kezei eltávolodtak
ikertestvérétől, ahogy megingott hátrafelé. – Bill… Te… Nem hiszed, hogy én… Ó,
Istenem…
- Nem, Tomi… - Bill felé nyúlt és
megragadta a kezét.
- Bill… én soha… soha nem kérnék tőled
ilyesmit… én… nem gondolod, hogy…? – beszéde érthetetlen és zavaros volt,
érezte, hogy a könnyek újra égetik a szemét és elhomályosítják a látását. Még
mindig nem látott rendesen, amikor Bill közelebb hajolt. A csók, amit Bill az ajkaira
lehelt, rövid volt és édes, Tom pedig érezte, hogy Bill tartja meg, ahogy a
karjaiba olvad.
- Tomi. – motyogta Bill a fülébe, ahogy
körbeölelte a rasztát. – Tom, tudom, hogy soha nem kérnél ilyet tőlem… Tudom.
Csak annyit mondtam, hogy ha igen, ha akarod velem…
Tom visszahúzódott, hogy ránézzen
ikertestvérére. Tátott szájjal bámult rá, Bill lesütötte szemeit és arca vörös
árnyalatot vett fel. Bill elpirult. Bill elpirult, és azt mondta neki…
- Te… te akarod Bill?
Bill ajkai mozogtak, de a feje zsongott
és nem hallotta mit motyogott. Egy kicsit meglökte, mire a fiatalabb fiú
ráemelte a tekintetét és nyugtalanul nézett Tomra. – Én… én nem tudom. Ez az
egész annyira zavaros Tomi, és én… én nem tudom, mit akarok.
- Én… - Tom nem tudta mit mondjon. Előre
hajolt, hogy megcsókolja Billt, és megnyugtassa öccsét, hogy ez rendben van.
Rendben lesznek. – Ez rossz.
- Tomi… - nyöszörögte Bill lehajtott
fejjel, és egy csókot nyomott Tom nyakára. – Nem tudom… Tomi, megbeszélhetjük
ezt, ha hazaértünk?
Tom megölelte kisöccsét, és ajkaik újra
találkoztak. Tom óvatosan visszahúzódott, és letörölte a könnyeket ikertestvére
arcáról, hogy újra pillangó csókokkal áraszthassa el duzzadt ajkait. – Oké.
***
- Szóval mit tegyek most?
- Megmondod, hogy sajnálod, te idióta. –
tolta felfelé a lépcsőn a szőkét. – És leállsz a hülye gondolatokkal róluk. Ők
nem ilyenek, és ezt mélyen belül te is tudod.
A két fiú lassan ment fel a lépcsőn,
Georg sürgette Gustavot, hogy igyekezzen. – Nem tudom elhinni, hogy tényleg
ilyen messzire mentél Gusti. Hogy szerelmesek legyenek egymásba… A két legjobb
barátunk…
- Oké, oké. Vágom, hogy egy hülye voltam. – Gustav egy kicsit szégyellte magát, ahogy végiggondolta ezt a dolgot.
Amikor látta, hogy a fiúk este milyen szorosan táncolnak, úgy tűnt, mintha Tom
megcsókolta volna Bill nyakát, és emiatt jutott erre a következtetésre. A
következtetése, annak ellenére, hogy Georg ilyen zsémbes volt, mégis úgy
gondolta, hogy életképes lenne.
- Én csak a tényeket mondtam.
Georg Tom és Bill szobájának az irányába
lökte, és keresztbe font karokkal nézte, ahogy Gustav bekopog az ajtón. Georg
értette, hogy Gustav miért gondol ilyeneket, nem volt vak. De még soha nem
találkozott senkivel, akik olyan tisztán szerették volna egymást, mint Tom és
Bill, függetlenül attól, hogy mi a fene is volt ez barátaik között, szeretet
vagy…
- Nincsenek itt. – szakította félbe a
gondolatait Gustav.
- Próbáld a fürdőszobában. Biztos oda
zárkóztak be. – követte Georg a szőkét a folyosón át, a legközelebbi
fürdőszobáig. Még mindig érezte halántékán másnaposságának lüktetését.
Mindkét fiú több volt mint meglepett,
mikor rájöttek, hogy az ajtó nem volt bezárva.
- Mi a FASZ? – ugrott hátra Gustav, elengedte
a kilincset az ajtó pedig szélesre tárult. Georg kérdezni akarta, mit látott
Gustav a földön, amitől felkiáltott, de tátva maradt a szája, mikor meglátta ő
is, amit az előbb szőke barátja.
Tom a fürdőszoba padlóján térdelt és
ajkai testvérére tapadtak. Bill a WC ülőkén ült, kezei testvére rasztáiba
vesztek, és az ikrek lehunyt szemmel, szenvedéllyel csókolták egymást.
A páros sokkot kapva vált szét.
- A fenébe. – Georg csak alig hallotta a
fekete hajú nyöszörgését. El volt foglalva azzal, hogy egész élete legjobb
barátjának arcát és tágra nyílt szemeit bámulja. Volt valami azokban a sokkolt
szemekben, valami könyörgés féle.
- Mi a faszt csináltok ti ketten? – Gustav
arca vörös volt, kezei pedig ökölbe szorultak. Georgnak gyorsan cselekednie
kellett, hogy ne öntse el senkinek se a szar az agyát. Gustav vérmérsékletével
nem szabadott játszani.
De Tom megelőzte, és nagy döbbenetére
talpra szökkent előttük. – Ez nem az volt, aminek látszott, Gustav!
- Mi az, hogy nem, ezek szerint nem azt csináltad
épp a saját istenverte ikertestvéreddel? – horkant fel Gustav.
- Nem, én nem. – remegett meg egy
pillanatra Tom. Georg látta, és tudta is, hogy Bill is összerezzent, nyilván
testvérébe akart kapaszkodni. Látta, hogy a fiatalabb fiú, olyan erősen
kapaszkodik az ülőkébe, hogy ujjai már elfehéredtek. Figyelme viszont
visszaterelődött a rasztára, mikor elkezdett beszélni.
- Ez csak egy csók Gustav. Egy csók
testvérek között. Kérlek, ne gondolj semmi másra.
- Csak egy csók? – nézett bizonytalanul a
fiúra Gustav. Georg ismerte Gustavot, és tudta, hogy a fogaskerekek most nagy
sebességgel forognak a fejében, hogy eldöntse, hisz-e Tomnak, vagy sem. Úgy
tűnik Gustav döntött. A vállai leereszkedtek és ökle szétnyílt. – Hát, ne
ijesszetek meg így. Baszki.
Bill felugrott és átszaladt barátjához,
hogy szorosan átölelje Gustavot. Georg viszont Tomot figyelte. Jól ismerte a
rasztát, majdnem olyan jól ismerte őt, mint Bill. Tom kifújta a levegőt, és
remegett egy kicsit. És amikor Tom észrevette, hogy Georg őt nézi, és ráemelte
a tekintetét, Georg látta, hogy Tom észrevette. Tom tudta, hogy Georg nem hitte
el a hazugságát.
***
Bill utoljára megölelte Gustavot, mielőtt
felhúzta a sálat a nyakába, és kisétált az ajtón, csatlakozva Tomhoz és
Georghoz a kapunál. Keze ösztönösen Tom kezébe csúszott és testvére röviden
megszorította.
Bill elveszett a gondolataiban míg haza
nem értek.
Elhinni is alig tudta mi minden történt
abban a néhány órában, mióta ébren van. Mikor felébredt Tom már a zuhany alatt
volt, a múlt éjszakára pedig a bugyija hátulján lévő folt emlékeztette. Egy
pillanatra nagyon zavarosan érezte magát, de aztán elgondolkodott egy darabog,
és rájött, hogy semmi sem történt volna, ha nem isznak annyi alkoholt, és ez
megnyugtatta.
Aztán amikor belépett a konyhába, és
Gustav, a legjobb barátja, megvádolta azzal, hogy Tommal nem viselkednek testvérek módjára, Bill kiborult. Fájt
neki, hogy a legjobb barátja úgy gondolt rá, mint egy beteg állatra, és úgy
gondolta, hogy ő és Tom együtt voltak, mindezt azért mert, látta őket táncolni.
Bill megborzongott, attól, amit Gustav gondolna, ha tudná, hogy mi mindent
tettek még együtt.
Vajon tényleg járnak, mint a szerelmesek?
Bill egy pillanatig sem kételkedett soha,
hogy Tom iránti szeretete sokkal erősebb és másabb, de lehetséges, hogy ez a
szeretet megnőtt és most valami több? Billt megijesztette, hogy észre sem
vette, a kapcsolatuk hogy is néz ki kívülről. Minden jel ott volt. Andreas egy
párnak nézte őket. Az a csók, ó istenem, az a csók. És a masszázs… Miért nem
vette észre egyikük sem?
Lehet, hogy tudták, csak nem akartak
szembenézni vele, gondolta Bill magában.
És most rohadtul meg volt rémülve. Félt,
mert akármi is történt, ő nem lenne képes már más szeretettel nézni
ikertestvérére. Talán mégsem olyan tiszta, mint mindenki gondolta. Lehet, hogy
bizonyos szempontból tévedtek.
Közel sétált ikertestvéréhez, Bill
felnézett rá, és Tom meleg barna szemei néztek rá vissza, ajkai pedig halványan
mosolyogtak. És akkor Bill tudta. Tudta, hogy bármik is voltak egymásnak,
mindig testvére lesz a legfontosabb az életében.
***
Georg nézte a két embert ahogy elnyúltak
a kanapén előtte. Billt már akkor meglepte, mikor Tom mondta neki, hogy Georg
hazajön velük, de a fiatalabb nem tiltakozott. A három barát most pihent egy
kicsit Bill lakásának a nappalijában, és egy bögre kakaót szorongattak.
- Tom.
– nézet Georg rasztahajú barátjára.
- Igen, igen. – Tom kerülte a tekintetét,
míg letette a bögrét a kis asztalra, összegyűjtötte maga körül a takarót,
magához húzta Billt és csak aztán nézett Georgra. – Mi az?
- Nagyon jól tudod, hogy mi! – Georg előredől,
és Billt meglepte a hirtelen mozdulat. – Mi a francért nem mondtad el nekem?
- Miről beszélsz? – nézett egyszer az
egyikre, aztán a másikra Bill.
- És pontosan hogyan kellett volna
elmondanom, hm? – Tom átkarolta Billt, és szorosan kapaszkodott belé.
- Hát, mondhattál volna valamit. – tette le
a saját bögréjét is az asztalra Georg. – Csak sétáltam mellettetek, míg azt
gondoltam, hogy ti ketten milyen ártatlanok és aranyosak vagytok, közben meg ti
az orrom előbb basztok mint a nyulak?
- Mi? – Bill tekintete zavarosabb volt mint
valaha. – Mi soha…!
- Georg! – meredt Tom a barnára.
Felsóhajtott és öccsére emelte tekintetét. – Ő tud rólunk.
Bill szeme elkerekedett és pír kúszott az
arcára. – Ó…
- Ja, én is erről beszélek. – dörzsölte Georg
a halántékát; ez újabb fejfájást okozott neki. – Mióta folyik ez? Mikor
kezdődött kettőtök között…
- Mindig is. – nevezett Tom. – Attól a
pillanattól kezdve, hogy találkoztunk mi…
- Nem kérek részleteket. – rázta meg a
fejét Georg, de egy apró mosoly kezdett játszadozni az arcán. – Basszus, ez
irreális, ember.
- Mesélj nekem. – vigyorodott el Tom, és
közelebb rántotta Billt, szorosan átölelve ikertestvérét. Bill csak Tom vállára
hajtotta a fejét és feladta, hogy kövesse a beszélgetést. – De komolyan, Georg,
ez nem olyan rossz, mint amilyennek látszik.
- Milyen rossz? – emelte fel bögréjét
Georg, szájához emelte és ivott egy kortyot.
- Nem rossz. Ez mind jó, nagyon szeretem
őt. – mosolyodott el Tom 1000 wattos mosollyal. Bill még vörösebbre pirult.
- És te? – nézett Georg a fekete hajú
ikerre. Meg tudta érteni miért szereti őt annyira Tom. Bill most is olyan
aranyos volt, ahogy bebugyolálva ült bátyja mellett, arca rózsaszín és szemei
csillognak.
- Ugyan ez a helyzet velem is. –
mosolygott Bill tétován, nyilván még nem egészen nyugodt az egész helyzettől. –
Ne haragudj, csak… hogyan… honnan tudtad?
- Leginkább onnan, hogy tudom, mikor
hazudik. És ma, amikor azt mondta Gustavnak, ez csak egy testvéri csók… egy
pillanatra sem vettem be azt a szart. – vigyorgott Georg.
- És neked… - tett Bill néhány gesztust a
levegőbe, mert nem tudta, mit mondjon. - …oké… hogy mi néha… egy kicsit intimek
vagyunk?
Georg felcsavart egy tincset hajából azt
ujjaira, ezt a szokást a fiatalabb ikertől látta. – Mindaddig, míg nem előttem
csináljátok, minden rendben lesz.
- Király. – motyogta Bill.
- Ja, mondogasd csak magadnak, Bill. – mondta Georg és egy párna csapódott az arcának a
dohányzóasztal fölött.
- Ez... – túrt bele lassan Bill hajába Tom.
– Mi csak testvérek vagyunk, akik szeretik egymást.
- Bármi is legyen a definíciója, lényeg,
hogy ne lássam. – dőlt hátra Georg a karosszékben és kezét melegítette a
kakaóval.
- És nem fogod elmondani? – bújt bele
Bill bátyja érintésébe, mint egy nagy cica.
- Nem fogom elmondani senkinek. –
kuncogott Georg az italába és az orra alatt motyogott. – Testvérek… a faszt.
Egy újabb párna puffant Georg arcában.
***
- Őrült nap…
Tom a kanapén feküdt,
karja szorosan ölelte Bill derekát. A testvérek vízszintben voltak, Bill Tom
mellkasán feküdt, lábai az idősebb iker lábai között. Bill kezei Tom pólója
alatt voltak és lassan simogatta meleg bőrét a mellkasán. Tom halkan hümmögött.
– Abszolút kibaszott őrült.
- Megbeszélhetjük ezt reggel, ugye? –
ásított álmosan Tom. Már meg kellett volna beszélniük, de Georg a vártnál
tovább maradt, most pedig már mindkét fiú túl fáradt volt, hogy lépést tartson
egy koherens beszélgetéssel. Különösen egy olyan fontossal, mint az, ami
előttük állt.
- Bill?
Bill csak nyöszörgött, Tom nyakába bújva.
Tom lustán elmosolyodott, lepillantott testvérére, és lágyan megcsókolta a
halántékát. – Szeretlek.
Furcsa volt, mert az érzés semmiben nem
változott Bill iránt, az első alkalom óta, mikor először látta őt. Tom ekkor
rájött, hogy, talán azért mert mindig is igazán szerette Billt. Csak nem
értette milyen szeretet lehet ez, mert Tom sosem volt még szerelmes ezelőtt. Soha
nem tapasztalta azt az érzést mikor van egy lelki társad, még nem volt ilyen
személy az életében, mert eddig nem volt neki Bill. Ez most világosodott meg
Tom előtt, ahogy az ajkait öccse bőréhez szorította… Bill volt Tomnak az
egyetlen. Ő volt Tom egyetlen igaz szerelme.
- Én is szeretlek. – motyogta a választ
valahonnan Tom rasztái közül és álmosan megcsókolta nyakát. – Olyan nagyon.
Tom hallgatta, ahogy Bill légzése
lelassul, és egyre nyugodtabban áramlik a forró levegő a nyakába. Barna szemei,
amik eddig a kandallóba bámultak, megbizonyosodtak, hogy mindkettejük rendesen
be legyen takarva. Lehunyta a szemeit és hagyta, hogy testét átjárja a
boldogság és biztonság érzése, aztán sóhajtott és teste lassan elolvadt a
kanapén.
Minden, amire valaha vágyott, ott volt a
karjában. Ez a tökéletes érzés, még egy utolsó mosolyt húzott az arcár, és
halkan mormolt még egy mondatot mielőtt elnyomta az álom.
- Jó éjt öcsi.
0 Comments